1 Halld az égi szózatot: Ó, míly, ó míly boldogok,
Kik az Úrban halnak meg, bútól-bajtól szabadok!
Jézus lett a nyugalmuk—szól a Lélek, szól a Szent—
Mérhetetlen jutalmuk—mindennél többet jelent!

2 Jézus már előrement, készített helyet nekik.
Telt kalászként tartja meg, mennyben őrzi tetteik.
Kegyelemből, hit által békülünk meg Istennel.
Halljuk meg a hívó szót, s gyermekévé fölemel!

3 M’ért sajnálkoznánk tehát, ha testvér elköltözik?
Ezt nem érti a világ, e reményt nem ismerik!
Sirunk bár, mi, halandók: "Ó, jaj! Nézd, társunk halott!"
Így látják az angyalok: "Nézd, új életet kapott!"

4 Üdvözlik a jövevényt. Angyalkar fogadja őt.
Tudják, várja Szeretet, Leteszik a trón előtt!
Jézus szól, ajkán mosoly: "Jól van, jó és hű szolgám!
Lépj be, vedd át koronád—sokra bízlak ezután!"

5 Tedd hát, rád mi bízatott, használd jól tálentumod!
Őrizzed meg hitedet, jól végezzed futásod!
Eljön Isten országa! Megszólal a harsona!
Végre itt az Úr Napja, Istenünknek uralma!