1 "Itt a Mester a Jordánon túlról!"
Szólt Hanna nagy izgatottan,
"Egyre gyógyítja, áldja a népet,
Mind, ki Őhozzá közel van.
Én is elviszem kisgyermekimet,
Andrist, Mártuskát, Jánoskát,
Karon hordom majd kicsike Sárát,
Jézus áldását megkapják!"
2 Hanna férje, jó Énók ám így szólt:
"Átgondoltad, hogy mit vállalsz?
Tudom, szeretet indított erre,
És hogy szívből jót akarsz.
Hogyha betegség gyötörné őket,
Láz, vagy másféle baj vagy veszély,
Akkor feltétlen megértenélek,
Hogy ily terhes, nagy útra kélj."
3 "Ne, ne, Énók, ne gátoljál, kérlek!
A szívem, ó, oly gondterhelt!
Tudom, Jézushoz ha odaérek,
Ő majd elveszi terhemet!
Keze áldón megnyugszik majd rajtuk.
És ó, mily nagy lesz az az öröm!
Aztán bármit is hozzon az élet,
Velük lesz Jézus örökkön!"
3 Útnak indult hát négy gyermekével
Az eltökélt édesanya,
Andris mellette futott serényen,
Mártus Jánoska kezét fogta.
Az Úr Jézus valahol középen,
Oly sok ember csüngött szaván.
Sokan várták, hogy érintse őket,
Hogy meggyógyulnak szava nyomán.
5 Péter rosszalló szóval kiáltott:
"Ne jöjj ide gyerekekkel!
Hisz a Mesternek oly sok a dolga,
Tanítani, gyógyítani kell!"
Ám de Jézus most Pétert feddé meg:
"Engedd hozzám a gyermekeket!"
Aztán karjára vette kis Sárát,
Mártus ölében ülhetett!
6 És a szív, melyet oly sok gond terhelt,
Most egyszerre megkönnyebbült,
Jézus áldását hallva és látva
Hanna arcára fény derült!
"Ilyeneké az Isten országa!"—
Így szólt Jézus a gyermekekről.
Szíve legmélyén érezte Hanna,
Erőt bőven kap ő is ebből!
Source: The Cyber Hymnal #14337
My Starred Hymns
My FlexScores
My Hymnals
My Purchased Files
